Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az irodalom határterületei – a Rómeó és Júlia musicalváltozata

2008.11.17
Az irodalom határterületei – a Rómeó és Júlia musicalváltozata
 
 
     A Rómeó és Júlia című drámát az angol reneszánsz szerző, William Shakespeare (1564-1616) írta 1595 táján. A sorsüldözött szerelmesek története Shakespeare előtt több írót is megihletett: már az antik görög szerző, Xenophón írt hasonló művet Anthia és Habrokomész címen, Shakespeare művéül azonban közvetlenül Arthur Brooke költeménye és az olasz Matteo Bandello novellája szolgált alapul.
 
     A történet röviden: Az olasz városkában, Veronában két család él viszályban, a Capulet- és a Montague-família. A gyűlölködés okára már senki nem emlékszik, mégis harag ég a szívükben, amely minduntalan utcai harcokba torkollik. A mű elején megismerjük Rómeót, az ifjú Montague-t, aki epedezik Rózáért, egészen addig, amíg barátaival, Mercutioval és Benvolioval álarcot öltve el nem mennek az ellenséges Capulet-ház báljára, ahol Rómeó megpillantja Capuleték Júliáját és első látásra beleszeret. A fiatalok –bár az álarcot levéve felismerik egymásban „halálos ellenségüket” – még azon az éjszakán örök hűséget fogadnak egymásnak és elhatározzák, hogy másnap titokban összeházasodnak Lőrinc barátnál, azt remélve, hogy szerelmükön és házasságukon keresztül a két család is kibékül. Az esküvő után nem sokkal azonban a Capulet és a Montague – család fiataljai összetűzésbe keverednek az utcán: Tybalt, Júlia rokona fegyvert ránt és megöli Mercutiót, mire Rómeó gyilkossággal bosszulja meg barátja halálát: végez Tybalttal. A vérengzés miatt a város hercege, Escalus száműzetéssel bünteti Rómeót, akinek Mantovában kell folytatnia az életét. A szökés előtti utolsó éjszakát még együtt töltik Júliával, de a hajnali pacsirtaszó már elválasztja egymástól a szerelmeseket, Rómeó távozik. Közben az öreg Capulet házassági terveket sző: hozzá akarja adni lányát a gazdag Párishoz, méghozzá minél hamarabb és felszólítja a Júliát, hogy készüljön az esküvőre. Júlia kétségbeesik, nem akar hűtlen lenni férjéhez, ezért felkeresi Lőrinc barátot, tőle várva a megoldást. A pap altatót ad neki, amelyet Júlia még aznap éjjel felhörpint, rokonai mind halottnak hiszik és felravatalozzák a Capulet-kriptában. Eközben Lőrinc barát levelet küld Mantovába Rómeónak, amelyben tudatja az eseménykről és sürgeti, hogy jöjjön Veronába, és amikor Júlia felébred, együtt szökhetnek el. A levél azonban szerencsétlen módon elkeveredik, Rómeóhoz már csak Júlia halálhíre jut el. Az ifjú szerelmes elkeseredésében halálos mérget vásárol egy patikáriustól és megissza a halottnak hitt Júlia teste mellett. Nemsokára ébred Júlia és a szörnyűséget látva kirántja Rómeó tőrét és halálos sebet ejt magán. A tragédia okán a két család elássa a csatabárdot,  és kibékülnek egymással.
 
     A musicalről: az eredeti musical a francia zeneszerző és egyben szövegíró, Gerard Presgurvic műve, amelyet 2001-ben mutattak be Párizsban. Ennek átdolgozása a magyar változat, amelynek premierje 2004-ben volt, rendezője a Budapesti Operett Színház direktora és rendezője, Kerényi Miklós Gábor.
A francia szerző így nyilatkozott a darabról: „A Rómeó a világirodalom legromantikusabb és legtragikusabb darabja. Ennél jobb téma nem is kell egy jó musicalhez, hiszen van benne minden: gyűlölet, szerelem, félreértés, halál, esküvő, szabadság.”
Kerényi Miklós Gábor korszerűen, de a darab eredeti hangulatát megtartva igyekszik megszólítani a közönséget, mindehhez felhasználva a modern színházi technika lehetőségeinek szinte teljes tárházát. A zene, a hangeffektek,  a mozgás, a tánc, a színek és a fények mind azt szolgálják, hogy közelebb hozzák  a mai kor emberéhez ezt a klasszikus művet.
 
      A zene, a dalok: a zene kifejező ereje sok esetben nagyobb, mit a szavaké, itt, a musical esetében is azt szolgálja, hogy még több érzelmet, hangulatot adjon át a nézőknek, ezáltal lesz ez a darab sokkal felfokozottabb, mint egy prózai alkotás. Presgurvic zenéjét a magyar átdolgozás megtartotta. Ez a zene modern, lendületes és nagyon populáris, ezért több korosztályt, szélesebb nézőközönséget is meg tud szólítani. A musical önmagában is könnyed, befogadható műfaj, a Rómeó és Júlia zenéje pedig különösképp fülbemászó dallamokkal bír. Bár ezeknek a daloknak a nagy többsége önmagában is „megállja a helyét”, valójában a történetet hivatottak alátámasztani. A szövegen kívül a dallam is elősegíti a történet befogadását, értelmezését, hiszen minden jelenetben alkalmazkodik a cselekményhez (lassú, romantikus dallamot hallhatunk például a szerelmespár esküvője alatt, lendületes, pergőbb a dal a párbajjelenetnél, vagy a bálban, szomorú, gyászos Rómeó és Júlia halálakor).
A dalszövegek fordítása nem minden esetben követi a francia eredetit, de a magyarra és a franciára egyaránt igaz, hogy a szövegírók a mai, modern nyelvhasználattal élnek.
 
      Mozgás, tánc, koreográfia: a tánc az ember ősi, elemi ösztönei közé tartozik és  egy zenés darabban természetesen elengedhetetlen.  A Rómeó és Júliában számos jelenet ad lehetőséget arra, hogy koreográfiával fejezzenek ki érzelmeket, eseményeket a színészek. A színdarab egy rövid bevezető monológ után (Lőrinc barát) egyből nagyszabású zenés, táncos jelenettel kezdődik, megadva ezzel az alaphangulatot: itt ismerjük meg a két családot és a közöttük lévő viszonyt. A második nagy táncos jelent a három jó barát Mercutio, Benvolio és Rómeó készülődése a bálra, a hangulathoz több háttértáncos is hozzájárul. A bálban láthatjuk a következő nagy táncos jelentet, ahol gólyalábon járó mutatványosok és „tűzmadarak” teszik még látványosabbá a mulatságot. A két főszereplő, Rómeó és Júlia táncában már ott van az érzelem, a szenvedély, ezt Júlia ki is mondja: „Másként fogod a kezem, mint a többiek”.
A következő táncos jelenet a két asszony, Capuletné és Montague-né „veszekedését” támasztja alá, itt a két nő csak énekel, a háttértáncosok fokozzák a hangulatot.
A párbajjelenet is jól kidolgozott koreográfiával bír: a hosszas verekedést és a kettős gyilkosságot is tánccal (és persze énekkel) fejezik ki a színészek.
(A magyar musical nem vette át a franciából a Halált, akinek a szerepe néma és csak mozgásból, lassú táncból áll, fehér ruhában mindvégig jelen van a színpadon, szimbolizálva ezzel a közelgő baljós véget.)
 
      Díszlet, jelmezek: a színpadon minimális díszletet láthatunk, szerepe csak jelzésértékű. Júlia szobáját például csak egy ágy jelképezi, amelynek kétszer van szerepe a darab során: egyszer a nászéjszaka jelentnél, majd akkor, amikor Júlia felhajtja az álomitalt. A híres erkélyjelent valójában erkély nélkül játszódik le, csupán egy emelvény érzékelteti a fent és a lent közötti különbséget. Az utcai és a belső tér díszlete valójában ugyanaz, semleges díszletekről van szó, amelyek többféleképpen is értelmezhetők. Inkább a kellékek azok, amelynek segítségével tájékozódhat a néző: a ravatal szimbolizálja a kriptát, a kis szökőkút az utcát, az ágy és a tükör a szobát, a kereszt Lőrinc barát celláját.
A forgószínpadnak köszönhetően gyorsan egyik jelenetből a másikba csöppen a néző, nincs szükség a színpad átrendezésére, a jelenet közötti határok így nem élesek.
 
.       A jelmezek és a smink nagyon látványosak, erre szükség is van, hiszen a színpadról üzenetet közvetítenek. A francia eredetiből átvett kék-piros színellentét itt is megfigyelhető: a bálban Rómeó kék, Júlia piros ruhában jelenik meg, de ezeknek a színeknek a továbbiakban már nem lesz jelentősége, ha csak annyiban nem, hogy Capuletné és Montague-né mindvégig piros illetve kék ruhában van a színen. (A két ellentétes szín a két család közötti ellentétet, viszályt szimbolizálja.) A ruhák egyes jelentekben kihívóak, meghökkentőek, ilyen például Júlia merész báli ruhája (erre mondja az öreg Capulet: „Az anyja rendelte ezt a ruhát. Kicsit kihívó.”), a két asszony helyenként lenge öltözete, vagy a nászéjszaka ruhadarabjai.
 
      Színpadtechnikai okokkal magyarázhatunk egyes színválasztásokat: bizonyára nem véletlen, hogy a párbajjelentben az egyébként mindig színes öltözetű Mercutio fehér inget visel, egyszerűen azért, mert a vér látványa így nagyobb kontrasztot ad.
A színek klasszikus, szimbolikus jelentései több szereplőnél is megfigyelhetők: Tybalt mindig feketében látható, ez nemcsak a benne dúló sötét haragra, de lelki frusztrációjára is utal. Júlia sokszor látható ártatlanságot jelképező fehérben. A darab legelején még Rómeó is fehérben van, de az ő ártatlansága a gyilkossággal odavész, többé nem is viseli ezt a színt. Mercutio és Benvolio öltözéke merész, fiatalos, a hercegé, Capulet és Párisé pazar, gazdagságukat is jelképezi. A dada és Lőrinc barát jelmeze a legvisszafogottabb, a pap csuhában van jelen a színpadon, nyakában kereszttel, a dada testét pedig teljesen elfedik a hatalmas leplek, kalapok.
      Fények, hangok, hatáskeltő eszközök: a darab egészére vonatkoztatható, hogy sejtelmes félhomályban játszódik. Különösképpen igaz ez az éjszakai jelentekre,az erkélyjelentre, ahol kék fény érzékelteti az éjt, vagy a nászéjszakára. A bálban fáklyákkal világítanak, ez kicsit visszahozza a reneszánsz hangulatot (hiszen a darab eredetileg ebben a korszakban játszódik), láng fölött csókolja meg először Rómeó Júliát, tűzbe nyúl Páris Júlia hiánya miatt érzett fájdalmában,majd a darab végén tér vissza a láng mécsesek formájában, a két halott szerelmes siratásakor.A fényeknek nagy szerepe van akkor is, amikor Páris megtudja, hogy Júlia „meghalt”, az ő szenvedését támasztja alá a sok kicsi tüzijáték, a hatalmas fáklyfények és a hangeffektek.
 
 
       Az eredeti Shakespeare-mű és a musicalváltozat összehasonlítása a jellemek és a történet szempontjából: a librettisták és a rendező igyekeztek megőrizni a történeti hűséget a darab feldolgozása során, mégis van néhány szembetűnő eltérés az eredeti dráma és a musical között. Ha a szereplőket vesszük sorra, feltűnő, hogy a musicalban bizonyos figurák egyáltalán nincsenek jelen. Nincs például a színen Montague (csak a felesége, Montague-né) és nem is esik róla szó. A musicalben nincs Romeónak szolgája (természetes, hiszen ez egy modern környezetbe ágyazott történet). Az eredeti darabban a két családfő Capulet és Montague, itt, a zenés darabban a családfők szerepét az asszonyok veszik át, míg Shakespeare-nél a férjek dominánsak, itt Capulet a pipogya, megcsalt férj, és az asszony hordja a nadrágot. Olyan is van, akinek a musicalben több szerepe van, mit az eredeti műben, az egyik Róza, aki a drámában meg sem jelenik, csak Rómeó áradozik róla, a musicalben viszont úgy tűnik, nagyon is valós kapcsolat volt köztük, és a lány többször meg is jelenik a színen. A másik kiemeltebb szereplő Benvolio, aki nemcsak Romeó egyik jóbarátja, hanem kulcsfigura is, hiszen az eredetivel ellentétben itt ő (és nem Baltazár) viszi a levelet barátjának Mantovába (illetve csak vinné, félúton ugyanis összetépi azt).Lőrinc barátnak is kicsivel több figyelem jut a musicalben, ugyanis ő kezdi a darabot egy monológgal, mintegy narrátorként bevezetve a tragikus történetet és ő is énekli az utolsó szólót a szerelmesek halála után. Tybalt jelleme is kicsivel összetettebb a musicalben, Shakespeare-nél csak annyit tudunk meg róla, hogy gyűlöli a Montague-kat, itt azonban egy frusztrált alakot ismerünk meg, akinek „kölyökkori kincsit mind ellopták”, szinte nem volt gyermekkora és felnőttként sem boldog, reménytelenül szerelmes Júliába (aki mellesleg a rokona).
A főszereplőknél csak az életkorukat tekintve fedezhetünk fel eltérést: Shakespare Júliája még nincs 14 éves, Rómeója betöltötte a 16-ot, a musicalben pedig az egyik dalból az derül ki, hogy Júlia 15, Rómeó pedig elmúlt 20 éves.
Az egyik legfeltűnőbb változtatás a musicalben Rómeó és Júlia halála. Az eredeti műből tudjuk, hogy Rómeó méreg, Júlia pedig tőr által halt meg, a magyar musical rendezője azonban más véget szánt a szerelmeseknek, Romeó magához kötözi Júliáját és felakasztja magát, a lány pedig felvágja az ereit Rómeó tőrével.
 
Egyéb Rómeó és Júlia-feldolgozások:
Film: Franco Zefirelli – olasz-amerikai filmdráma (1968), Baz Luhrmann- amerikai film (1996)
Opera, balett, musical: Charles Gounod (1867), Hector Berlioz (1839), Vincenzo Bellini (1830) –operák, Prokofjev (1935-36) –balett, Csajkovszkij (1870, 1880) –balettnyitány, Leonard Bernstein: West Side Story - musical
 
                                                                                                              2008.11.17.                                                              L.Orsolya
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Régi hozzászólások

(Rómeó És Júlia, 2009.11.06 22:41)

vers (helga, 2009. 01. 07. 14:23)
Tök jó, szerintem küldjétek el neki :-))


próba volt (ibolya, 2008. 12. 20. 19:17)
Na megnéztem a honlapot. Zsír.
tegyetek fel sok képet!!!A Mozartos miért nincs fenn, amit mi csináltunk?


szitu (Orsi, 2008. 12. 11. 13:53)
Mikor végeztél?
Na és melyik a kedvenc Attilás darabod?:)Csak nem a Rómeó?


szitu (helga, 2008. 12. 11. 01:32)
én böcsülettel végigjártam :-)


szitu (Orsi, 2008. 12. 08. 15:35)
Igen, Veszprém. Csak nem Te is?:)


De csak belekóstoltam, végül magyaron végeztem.
szitu (helga, 2008. 12. 08. 01:06)


Csak valahogy ezt éreztem az írásod alapján :-)))
(Veszprém? )


matyus83@freemail.hu (Bánto Magda, 2008. 11. 29. 23:26)
Kedves szerkesztőség! Örömmel olvasom írásaitokat,megjegyzéseiteket csak így tovább. Életem első musical előadása a Rómeó és Júlia ,nagy hatással volt reám .Nekem ennyi elég is volt,hogy elismerjem mekkora tehetség és emellett még sármos is. Mindent bele lányok értesítsetek minket mindenről, ami D.Attilával kapcsolatos.


De:) (Orsi, 2008. 11. 18. 17:11)
Szia! De, egy kicsit igen. Miért?


szitu (helga, 2008. 11. 17. 22:54)
Szia!
Nem tanultál véletlenül színháztörténetet?