Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rómeó és Júlia

2008.11.12
Baljós csillagzatok szülöttei – Rómeó és Júlia
 
     A sorsüldözött szerelmesek története nem William Shakespeare fejéből pattant ki, hosszú-hosszú évekkel ezelőtt, már az ókorban megihlette Xenophónt, aki Anthia és Habrokomész címen írt regényt egy hányattatott sorsú szerelmespárról. A sötét középkor egyik géniusza, Dante megemlíti az isteni színjátékban a két ellenséges család nevét, akik viszályukért a purgatóriumban, a tisztítótűzben szenvednek.
Később a reneszánsz novella egyik legnagyobb mestere, Matteo Bandello tollából született egy mű, Romeo és Giuiletta címen. Erre a novellára támaszkodott Massuccio, aki Marietto és Gianetta címen írt hasonló történetet.
Az angol Arthur Brooke versben dolgozta fel a pár tragédiáját, és a spanyol Lope de Vegát is megihlette a téma, Castelvynes y Monteses címen adott ki egy drámát.
 
     Rómeó és Júlia történetét azonban a drámairodalom óriása, William Shakespeare feldolgozásában ismerte meg a világ, aki közvetlenül Brooke-ra Bandello-ra támaszkodott.
      A történetet Shakespeare a következőképpen mesélte el:
    „Két nagy család élt a szép Veronában”, a Capulet- és a Montague-família. Generációk óta gyűlölték egymást, de hogy miért, arra már egyik család sem emlékezett. A gyűlölet lángja azonban olyan hevesen égett a szívükben, hogy újra meg újra utcai harcok zavarták meg az olasz kisváros csendjét a herceg, Escalus nagy bánatára.
A tragikus események akkor kezdődnek, amikor az ifjú Montague, Rómeó és barátai belopóznak Capuleték álarcosbáljára, hogy feledtessék Rómeóval szerelmi bánatát, amit a gyönyörű Róza iránti epekedés okozott. A bálban a tizenhat éves Rómeó beleszeret az ellenséges család 13 éves Júliájába. Első látásra és menthetetlenül. Az érzés kölcsönös, Júlia szíve is lángra gyúl. Júlia rokona, Tybalt azonban felfedezni véli az álarcos ifjúban az egyik Montague-t és letépi az álarcát. Ekkor válik világossá Júlia számára, hogy halálos ellenségébe lett szerelmes.
Rómeó még aznap éjjel belopódzik a Montague-kertbe és Júlia erkélyén a pár szerelmet vall egymásnak és eltervezik, hogy másnap összeházasodnak Lőrinc barátnál. A pap először nem akar ráállni a dologra, de reménykedik benne, hogy a fiatalok szerelmén keresztül majd a két család is elássa a csatabárdot, ezért összeadja Rómeót és Júliát. A frigyről hármójukon kívül Júlia dadája tud, a családok mit sem sejtenek róla.
Az esküvő napján tragikus fordulatot vesz a történet: Rómeó hazafelé tartva belebotlik Capuletékbe. Békülni akar, de Tybalt provokálja, mire a hűséges barát, Mercutio Rómeó védelmére kel. Szembeszáll Tybalttal, aki azonnal végez vele. Rómeó ezt nem nézheti tétlenül, azonnal megbosszulja barátja halálát és leszúrja Tybaltot.
A vérengzés hamar Escalus tudomására jut, aki azonnal száműzi Rómeót Mantovába. Rómeó az éjszakát titokban Júliánál tölti, de a hajnali pacsirtaszó már elválasztja egymástól a szerelmeseket.
Eközben Capulet, a ház ura már szervezi lánya esküvőjét: azt tervezi, hogy hozzáadja Júliát a lány tehetős és kitartó kérőjéhez, Páris herceghez. Júlia erről persze hallani sem akar, és rohan Lőrinc baráthoz, hogy segítsen megakadályozni a frigyet. A barát egy álomitalt ad neki, amit Júlia még aznap felhajt. Az esküvő kitűzött napján a dajka találja meg a lány testét, mindenki halottnak hiszi Júliát, felravatalozzák a Capulet-kriptában. Ezzel egy időben Lőrinc barát egy fiatal szerzetessel levelet küld Mantovába Rómeónak, amelyben leírja a történteket és felszólítja a fiút, hogy jöjjön gyorsan Veronába, szöktesse meg szerelmét  a kriptából.
A sors azonban másként akarja. Mantovában pestisjárvány szedi áldozatait, ezért a szerzetest karanténba zárják, a levél nem jut el Rómeóhoz, csak később Júlia halálhíre.
A hír hallatán Rómeó halálos mérget vásárol a mantovai patikáriustól, visszamegy Veronába és megissza a szert Júlia halottnak hitt teste mellett, miután megölte a kriptában tébláboló Párist. Nemsokára azonban ébred a lány és megtalálja halott kedvesét. Amikor tudatosul benne, mi történt, kirántja Rómeó kardját és szíven döfi magát. A tragédia hallatán a két család belátja, hogy felelősek gyermekeik haláláért és kibékülnek egymással.
 
 

      A mű két legjobb magyar fordítása Kosztolányi Dezső és Mészöly Dezső műve.

                                                                                                      Írta: L.Orsolya

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.