Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„Álmomban még ott mosolyog Rebecca…”

2010.03.22
     
„Álmomban még ott mosolyog Rebecca…”
 
„Mégis él tovább, hív az éjen át
Lázad még, s legy
őzi majd a holtak démonát
Nem, nem látni
Őt, de Ő lát
Velünk él és itt van, én érzem, hall minket.
Mégis él tovább…”
 

 

Daphne de Maurier A Manderley ház asszonya című regényéből készített Rebecca című musicalt mutatta be a Budapesti Operettszínház a 2010-es Tavaszi Fesztivál keretein belül. A regény sok-sok évvel ezelőtt íródott és az is évtizedekben mérhető már, amikor a legendás filmrendezőt, Hitchcockot megihlette, de az idő múlása nem lepte be porral a történetet, aktualitása még ma is nyilvánvaló, hiszen a lélek mélységeiről szól.

A színre lépő karakterek rendkívül összetettek, vívják saját belső harcaikat, próbálnak szabadulni a múlt emlékeitől - vagy épp ragaszkodnak hozzá.
Rebecca, a darab címadója valójában meg sem jelenik a színen, hiszen halott, de a cselekmény mégis köré épül, a szereplők minden gondolata körülötte forog, a Manderley-ház minden zuga az ő emlékét idézi. Maxim de Winter, a birtok tulajdonosa, hogy feledje halott nejét és a múltat, újra megnősül, feleségül vesz egy nála jóval fiatalabb lányt, akit Monte Carlóban ismer meg. Az újdonsült feleség – a musicalben csak „Én” – nem tud beilleszkedni új környezetébe, idegen tőle a ház úrnőjének posztja és ebben nem kis szerepe van a házvezetőnőnek, Mrs. Danversnek, aki betegesen ragaszkodik Rebecca emlékéhez. Az sem könnyíti meg a helyzetét, hogy bár halálosan szerelmes férjébe, mégsem lehetnek boldogok, mert a múlt sötét titkai falakat emelnek közéjük. A titkok azonban nem maradnak titkok, a történet végére mindenre fény derül, de hogy lehetősége nyílik-e „Én”-nek és Maximnak arra, hogy új életet kezdjenek, arra már a nézőnek magának kell megtalálnia a választ.
Vágó Zsuzsi meséli el a történetet „Én” szerepében. Olyan karaktert alakít, aki nagyon sokat változik a darab során, szerény társalkodónőként ismerjük meg, akinek nincs önbizalma, visszahúzódó feleség lesz belőle, fél átvenni Rebecca helyét a Manderley-házban, majd Maxim vallomása után hirtelen magabiztos nővé válik, aki már nem ismer lehetetlent. Vágó Zsuzsi számára bizonyára nagy feladat volt színre vinni ezt a lelki, személyiségbeli változást, de sikere megkérdőjelezhetetlen.
 
Az angol özvegyet, Maxim de Wintert Szabó P. Szilveszter kelti életre. Maxim figurája rendkívül összetett és rejtélyes, eleinte még úgy tűnik, nem tud szabadulni a múlt szorításától és gyönyörű felesége emlékétől, aztán kiderül, hogy mindez igaz, de teljesen más vonatkozásban, mint ahogy azt a néző eleinte gondolja. Hűvös és visszafogott, elegáns, és titokzatos. Fegyelmezettsége akkor törik meg, amikor a múlt teljesen behálózza, amikor úgy érzi, Rebecca holtában is legyőzte őt. Fokról fokra ismerjük meg Maximot, aki módfelett zárkózott és erre oka is van. Zárkózottsága feloldódni látszik a feleségének tett vallomása során, de a kérdés mégis ott marad: vajon megismertük-e az igazi Maxot? Szerelmes-e, boldog-e, tud-e felejteni?
 
Kulcsfigura a darabban a Janza Kata által megformált házvezetőnő, Mrs. Danvers. Kemény, hideg, metsző pillantású asszony, aki szinte rettegésben tartja az ifjú Mrs. de Wintert. Tudatosan és akarattal teszi, hiszen gyűlöli „Én”-t. Úgy érzi, átvette imádott úrnője, Rebecca helyét. Betegesen ragaszkodik az első Mrs. de Winterhez, élőként kezeli, úgy vezeti a házat, ahogy Rebecca idejében tette és minduntalan emlékezteti a fiatal feleséget arra, hogy a nyomába sem érhet a gyönyörű, bátor, okos és elbűvölő Rebeccának. Janza Kata szerepformálása bravúros, nagyszerűen adja át azt az ellentétet, ami Mrs. Danvers legfőbb jellemvonása: a hideg külső és a háborgó lélek, a belső vívódások ellentétét. A történet végére már kétség sem férhet hozzá, hogy a házvezetőnő egy lelkileg megtört, már-már őrült figura.
 
Színes és komikus alak a mű elején felbukkanó Mrs. Van Hopper, aki a későbbi Mrs. de Winter munkaadója. Minden lében kanál asszony, ennek a tulajdonságának köszönhető, hogy „Én” és Maxim megismerkednek egymással – bár nem ez a szándék vezérelte. Náray Erika bújt a hiú és harsány, nagyvilági nő bőrébe, akitől még nem vesz búcsút a néző Monte Carlóban, ugyanis visszatér egy lendületes szólóval a báli jelentben.
Epizódszerep, de mégis sok színászi játékra ad lehetőséget és Náray Erika él is ezekkel a lehetőségekkel.
 
 
Különleges alakítást nyújt Sánta László Ben, a birtokon élő bolond fiú szerepében. Ben sokat tud Rebecca halálának körülményeiről, mégsem válik belőle jó tanú – Maxim szerencséjére. Alakjáról keveset tudunk meg, inkább az a funkciója a darabban, hogy rávilágítson Rebecca személyiségének negatív vonásaira.
 
Nádasi Veronika erőteljes Beatrice-figurája színt visz az előadásba, jól alakítja a bolondos nőt, az aggódó testvért és a megértő barátnőt is. Férjét, Giles-t Csuha Lajos játssza, akinek kevesebb szerep jut, mint Bee-nek, de belépőjük lendületes, vidám.
 
A darab egyik jellegzetessége, hogy rendkívül sok a kivetített kép, így varázsolják a nézők elé a tengert, amelynek nagy szerepe van a darabban. Komor, baljós hangulatot árasztanak a díszletek, elősegítve a mű lélekre gyakorolt hatását. A zene magával ragadó, a visszatérő dallamok mindig új és új tartalommal bővülnek. Kiemelkedik a dalok közül Mrs. Danvers Rebecca című dala, amellyel mintha a halott asszonyt idézné meg, a két főszereplő Szörnyű az éj című duettje, amely két magányos ember kétségbeesett vágya az összekapaszkodásra és felejthetetlen Maxim Jégmosolya a vallomás-jelentben.

Érdemes megtekinteni ezt a darabot, mely nemcsak azért egyedülálló, mert krimimusical, hanem azért is, mert rendkívül nagy szerep jut benne a prózának és a lélektannak. Nem könnyed szórakozást ígér, hanem borzongást és a néző úgy jöhet ki a színházból, hogy tele van kérdésekkel. Kérdésekkel emberismeretről, a lélek útvesztőiről és arról, hogy valóban „egy álom már csak Manderley”…netán még mindig „ott mosolyog Rebecca”?

 

2010-03-20 15h.-i előadás                                  Lengyel Orsolya

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

117. bp.Martin u. 36

(dudás alexandra, 2012.10.31 13:52)

tök jó

117. bp.Martin u. 36

( dudás alexandra, 2012.10.31 13:53)