Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Maxim de Winter kettős énje

2010.05.24

Maxim de Winter kettős énje- analizálás a Manderley-házban

 

 
       A két előadás egy napon való megnézése után egy pillanatra eljátszottam a gondolattal,hogy ha összevágnám a jeleneteket, akkor biztosra venném, hogy Maxim de Winter egy disszociatív személyiség. Van egy Maxim, aki meggyötört, megkeseredett, idő előtt megöregedett, megfásult és van egy Maxim, aki fiatalos, naiv, szerelmes és csak néha borulnak rá a múltjának súlyos fájdalmai.
 Érdekes ezt látni, kicsit a nézőben is tudathasadást okoz. Most akkor ki ő, milyen ő, melyik az igazi énje?
        Szabó P. Szilveszter Maximja annyira azonosul a figurával, olyan intuitívan beleépül az általa megformált szerepbe, hogy az első kiborulása alkalmával szó szerint kirázott a hideg és szinte elfordultam, hogy ne lássam brutális viselkedését ifjú feleségével, „Én”-nel. Elviselhetetlen dühvel uralta és feszültséggel töltötte meg a színpadot, amelynek baljós jelei a homályos füsttel együtt kikúsztak a nézőtérre is. Az utolsó pillanatig megmarad a tévhit, hogy Rebecca után már nem képes szeretni. Rebecca helye nem csak a házban, hanem férje szívében is űrként tátong.
Bereczki Zoltán teljesen más értelmet ad a karakternek. Megjelenik egy férfi, aki bár szomorú, de képes az élet új lehetőségeinek a befogadására. „Én”-re már-már rajongással néz és egy pillanatig sem merül fel bennünk a kétely, hogy nem bízik új házasságában, még ha egy-egy percre meg is jelenik arcán a búskomorság. Dühkitörései hirtelenek, vadak, de nem ijesztőek túlságosan, mert inkább hiszti jellegűek és gyorsan le is csillapodik.
Számomra egyértelmű, hogy melyik az igazi Maxim de Winter. Szabó P. Szilveszter.
       Ez nem jelenti azt, hogy Bereczki Zoltán színészi teljesítménye gyengébb lenne. Nem, kidolgozott, hiteles, csak új személyiséget kölcsönöz Maximnak és ezáltal új értelmezést az egész darabnak.
Az viszont megnyugtató, hogy a szellemektől (árnyaktól) hemzsegő, kísérteties Manderley-házban csak Maxnak vannak hasonló „pszichés zavarai”, persze leszámítva Mrs. Danvers torz hozzáállását és beteges ragaszkodását halott úrnőjéhez. Janza Kata és Polyák Lilla zsenialitását tükrözi.
 A két „Én” bármikor cserélhet, jellemük egyformán és teljesen normális irányba fejlődik, tekintve helyzetüket és az őket ért sokkoló hatásokat. Gratulálok Vágó Zsuzsinak és Szinetár Dórának!

 

 

 
2010-05-23 15h-i és 19h-i előadás              Piros Csilla
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.