Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rebecca- Kísért a múlt

2010.03.22

 

 

Rebecca- Kísért a múlt

 
„Már éjfél múlt, aludni, hogy tudnék,
túl sok még a kérdés.
Miért kell rád várnom, miért kell, hogy fájjon?
Jöjj, szörnyű az éj, lelkemhez érj,
Szólj egy fontos szót, mesélj.
Ölelj már át, vágyom rád, Fázom drágám.
Hagyd a kételyt, nézz rám
Egy csók segít!
Jöjj szeress ,gyengéd légy!
Én azt hittem e kedves lány majd segít,
S hogy talán végül elbocsát a múlt,
hogy elfelejtem őt és akkor újra kezdhetem,
de álmomban még ott mosolyog Rebecca.
Már elvesztem, legyőz egy álomkép,
A lelkem érzem elvész.

Széthullik minden, elnyel az örvény.”

 

Ha van olyan szerzőpáros, akinek minden alkotása sikerre van „ítélve”, akkor az nem más, mint Sylvester Lévay és Michael Kunze.
 
Az új musical, melynek premierje március 18.-19.-én az Operettszínházban a Tavaszi Fesztivál keretében volt megtartva, a Rebecca, szintén az ő nevüket fémjelzi. A mű Bécsben már óriási népszerűségre tett szert, így az sem kérdés, hogy a bravúr Budapesten is folytatódik.
A történet Daphne Du Maurier azonos című regényéből és Alfred Hitchcock filmre vitt változatából született. Rejtélyes, misztikus és kissé krimiszerű.
A főszereplő egy fiatal lány, aki Mrs. Van Hopper társalkodónőjeként érkezik Monte Carlóba. Egyszerűségére és alázatos viselkedésére utalva még neve sincs, csak szimplán „Én”.
A darab visszaemlékezéssel kezdődik, „Én” mint egy narrátor elkezdi mesélni az eseményeket a saját szemszögéből, amelybe aztán ő is beleolvad: a szállodában Mrs. van Hopper fontoskodása révén megismerkedik az özvegy és tehetős Maxim de Winterrel. A lány részéről szerelem első látásra, teljesen megbabonázza a merev és tartózkodó férfi.

 

Maximnak sem közömbös a csendes lány és rideg álarca mögül egy-egy pillanatra előbújik a gyengédség is. Rövid ismeretség után megkéri a kezét és elviszi a régi családi házba, ahol előző feleségével – Rebeccával - élt, Manderley-be.
                        
A lány bemutatása a személyzetnek eléggé sutára sikerül, ráadásul szembe kell néznie a korábbi úrnő komor és kegyetlen komornájával, Mrs. Danversszel.
Férje egyre jobban távolodik, állandóan üzleti utak szólítják el és „Én” rájön, hogy semmi hatalma nincs a házban- igaz nem is vágyik rá-, mert mindenki és minden Rebecca emlékének hódol és még mindig az ő bűvöletében élnek.
„Én” mindvégig kitart férje mellett, sőt, megpróbálja elfogadni, hogy a volt Mrs. de Winter helyébe sohasem léphet, sem a házban, sem férje szívében.

 Egy viharos éjszakán előkerül egy vitorlás és vele együtt az egykori feleség holtteste is. Maxim bevallja, hogy köze volt felesége halálához. Egy vita közben ő taszította meg, de maga sem tudja, hogy véletlenül vagy szándékosan. Elmeséli, hogy házasságuk csak látszat volt, társadalmi státuszuk miatt nem váltak el és Rebecca egy hideg, számító és érzelmek nélküli nagyvilági dáma volt, soha nem szerette a férjét. Szeretőket tartott és csak játszott a férfiakkal.

 Újra nyomozást indítanak Mrs. Danvers és a zsaroló szerető, Jack Fawell örömére, de a végkimenetel Maximnak kedvez. Kiderül, hogy Rebecca nem volt terhes, mint ahogy utolsó éjszakáján állította, hanem halálos betegségben szenvedett és orvosa csak pár hetet jósolt neki.

Béres Attila első nagy musicalje- számos operett és most már opera rendezése után- remekül sikerült, profi csapatot hozott össze.
Maxim de Winter szerepére Szabó P. Szilveszter a legjobb választás. Sármossága és fagyossága a megközelíthetetlen, megkeseredett férfi minden vonását hitelesen felsorakoztatja. A Jégmosoly c. dalnál élethűen ábrázolja a megtörtségét, arcvonásairól le lehet olvasni házasságuk minden fájdalmát. Testtartásában meggyötört lelke minden rezdülése a felszínre kerül.
 
A legösszetettebb karakter mégis Vágó Zsuzsi mint „Én”. Az elején egy naiv, ártatlan és határozatlan lány jelenik meg, aki a mű végére felnőtt, kiforrott nővé válik. Képes már férje helyett is helytállni és dönteni. A musicalben ez a változás a nézők előtt megy végbe. Egy fejlődő hősnő.
A főszereplők erőteljes hangja a Vár ránk az éj című duettnél lehengerlő és varázslatos.
A másik zseniális választás Janza Kata Mrs. Danversként. Rezzenéstelen és zord külseje rémisztő. Minden erejével Rebecca emlékét védi, tárgyait relikviaként őrzi. Ragaszkodása beteges. A színésznő kifogástalanul hozza ezt a jellemet.
Beatrice szerepe hálás, de nem Nádasi Veronikának, játéka erőltetett.

Bálint Ádám nem sok kibontakozási lehetőséget kap, viszont az meggyőző. Vidám revüjelenete a drámai hangulatba berobbanva kizökkentően hat.

 Kicsi, de annál érdekesebb Sánta László alakítása Benként. Egy tébolyult hajléktalan, aki a csónakház környékén tanyázik és valószínűleg mindent látott, ami azon az ominózus éjszakán történt.

Jelenlétükkel még emelték a darab színvonalát: Dézsy Szabó Gábor, Pálfalvy Attila, Marik Péter, Csuha Lajos, Péter Richárd és Arányi Adrienn.
A díszlet korhű és látványos, jelenetenként változó, Horesnyi Balázsnak köszönhetően.
Velich Rita jelmezei visszahozzák az angol arisztokrácia világát, a báli jelenetnél mindenki összhangban van, káprázatos a piros-fekete ruhaköltemények kavalkádja.
A koreográfia Tihanyi Ákos nevéhez fűződik, aki az igazi Broadway színpadon is megcsillogtathatta már tánctehetségét több darabban. Kidolgozott, látványos táncokat kreált és az Árnytáncosokkal csak fokozza a darab drámai hatását.
A betétdalok szövege és dallama fülbemászóak és dinamikusak. Mrs. Danvers szólója Janza Kata tolmácsolásában, a Rebecca, hátborzongató és erős érzelmeket kiváltó. Tombolt a közönség.
 

A Budapesti Operettszínház új pszichothriller musicaljének erősen sikerszaga van. A modern technika (projektor) segítségével, a színészek megnyerő játékával, a táncosok jól sikerült koreográfiájával és a jól felépített dramaturgiának köszönhetően mind-mind ezt sejtetik. Nagyon egyben van a darab.

 

2010-03-20 17h.-i előadás                             Piros Csilla

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.