Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rómeó és Julieta- Két nemzet találkozása

2009.10.25

Kép Rómeó és Julieta- Két nemzet találkozása

 

 A 2009 október 22.-i Rómeó és Júlia musical igazi kuriózum volt a magyar musicalvilágban. A két nyelv ötvözése, a magyar és román, fantasztikus ötlet volt. Az pedig, hogy egy másik ország színészeinek a játékát láthattuk, szintén nem mindennapi. A Montague családot az Operettszínház színészei, míg a Capulet családot a romániai Ion Dacian Nemzeti Operettszínház jeles művészei formáltak meg.
Az is a darab különlegessége volt, hogy a magyar színművészek megtanultak egy-két mondatot román nyelven (némely színész szájából egész viccesen hangzott, nemcsak a kiejtés, hanem a szituáció miatt is) és fordítva, sőt olyan is volt, aki mindkét nyelvet beszélte, ezért a szövege váltakozott. (Imre Sebastian- Verona hercege, Fazakas Ernő- Tybalt, Demeter András- Lőrinc barát).
Ezen az estén a főszerepet Dolhai Attila játszotta, akinek tehetségét nem szeretném újból és újból kiemelni, színészi kvalitását teljes mértékben elismerem és most is ugyanarra a véleményre jutottam, ő az egyik legnagyszerűbb színész a maiak közül. Román kolleganője, Simona Nae, akit a női főszerepben köszönthettünk a magyar színpadon, méltó párja volt: egy csodálatos Júlia. Hangja tiszta, üde, csengő csak úgy zengett tőle a teátrum fala.
Simona Nae, a 24 éves romániai énekes-színésznő komoly zenei múlttal rendelkezik. 5 évesen beválogatták egy neves romániai kórusba  (Meloritm), ahol már 6 évesen szólista lett, rá egy évre pedig már zenei tagozatú osztályba iratkozott be- zongora szakra- és sorra jelentkezett különböző dalversenyekre.
Számos díjat nyert zongora és hárfa kategóriában, tehát nemcsak a hangja káprázatos, hanem a hangszerekkel is tud bánni. A líceum után a Bukaresti Zenekonzervatóriumba elsőnek vették fel és több rangos romániai fesztiválon vett részt (Aranyszarvas fesztivál, Mamaiai fesztivál, stb.) és ezekről mindig díjakkal távozott.
2005-ben megjelent első szólólemeze, amellyel sikerült széleskörű ismertséget szereznie hazájában.
A fiatal énekesnőnek nincs színészi képzettsége, ez az első színdarab, ahol ezen képességét is be kellett mutatnia. A romániai kritikusok elismerően nyilatkoztak róla és a többi szereplőről: „Hihetetlen az, hogy a színház színészei mellett a legtöbb szereplő a pop-rock zene világából jött, tehát nem szakképzett színészek, de úgy játszanak, táncolnak és átéléssel mondják a prózát, amely fenntartja az érdeklődést és biztosítja a darab sikerét…” (Amikor a művészek tényleg… művészek- Anca Florea).
„ Szeretnék gratulálni Simona Nae-nak, aki Júlia szerepét játszotta, csodálatosan énekelt és azon kevesek között volt, akinek sikerült végig frissnek (hangilag) maradnia. Lehet, hogy még egy kicsit dolgoznia kell színészi játékán, mert egy-egy mondata hiteltelen, kissé fals volt.”(Opera Online-http://operaonline.ro/?p=1069)
A fenti véleményeket még a premier után írták, de szerintem azóta sokat csiszolt színészi képességén, engem teljes mértékben megyggyőzött arról, hogy egy igazi „gyémánt”.
Capuletné (Georgina Mototolea) alakítása is teljesen hiteles volt, nagyon hasonlított, - sőt a mozdulatait mintha lekopírozta volna- Janza Kata remek játékára. Hangja harsány és élénk volt, igazi dívát, nőt láthattunk a színen, a szó szoros értelmében.
A férjét megformáló Orest Pîslarunak nincs nagy szerepe, de zenei képzettsége ennyiből is kiderült, megjelenése pedig tiszteletet, tekintélyt sugároz, jó választás volt a román igazgató, Razvan Ion Dinca részéről.
A dadát megtestesítő Claudia Hanghiuc régóta a szakmában van, erről meg is győzött, igaz a szólója inkább hasonlított egy operaáriára, de a közönség tetszését teljes mértékben elnyerte.
Tybaltot a lassan már hazajáró Fazakas Ernő játszotta. Bukarestben született, de magyar tannyelvű iskolába járt, ezért a  szövegét két nyelven énekelte. Nemcsak hangja, hanem játéka is kitűnő volt, meggyőző, pontos és jól kidolgozott.
Demeter András szintén a vendégművészekkel érkezett, mint Lőrinc barát, nekem ő kissé modorosnak, erőltetettnek tűnt, főleg az első felvonásban, talán új volt neki a helyzet és emiatt, mert a végén mintha oldódott volna és ez énekhangján is javított.
A teátrum saját művészeit most nem méltatom, nagyszerű képességüket a törzs színházba járók már ismerik, viszont Imre Sebastiant kiemelném, mert színészi talentumáról ezen az estén győzött meg, ő is két nyelven énekelt, ahogy már említettem és olyan volt, mintha megtáltosodott volna Verona hercegének  szerepében.
Igazi remek előadás lehetett volna, de egy-két bizonytalan táncos (vagy nem „táncos”) rontott a darab színvonalán. Itt-ott észrevehető volt a figyelmesség hiánya, a precizitás nem tisztelése és hogy olyanok is bekerültek a táncegyüttesbe, akiknek talán nem ez a hivatásuk, de ettől még válhatnak zseniális színészekké.
Van olyan, hogy egy színész kimagaslóan tehetséges, briliáns hangja van, a színpadi megjelenése kifogástalan és még a tánctudása is bravúros, de ezzel nem mindenki dicsekedhet. Szerintem a táncos szakmában számít a megjelenés, a külcsín, a testalkat, az, hogy esztétikailag is kielégítse a nézőt.
Ezt leszámítva szenzációs multikulturális produkciót láthattunk- az igazgató úr, Kerényi Miklós Gábor szavaival élve.
Egy lépés afelé, hogy elfogadjuk egymást, hogy lassan levetkőzzük az előítéleteket. Észre kellene venni, hogy nem a nyelv a fontos, az, hogy miképpen kommunikálunk egymással, hanem az, hogy hogyan, hogy mennyire tiszteljük egymást, hogy mennyire fogadjuk el egy másik nemzet kultúráját, mennyire vagyunk befogadóképesek. A gyűlölet, ami a két szerelmes családja között megmutatkozott a színtéren, nemcsak a távoli Veronában létezett, hanem még ma is jelen van, csak most nem két családról van szó, hanem két nemzetről. A kérdés csak az, hogy mi is át tudunk-e lépni a múltban megtörtént sérelmeken-, mint a két nagy família- és egy nap békülő jobbkezet nyújtani egymásnak?
 Aki ott volt, az kulturálisan csak gazdagodhatott, mert egy rendkívüli élménnyel hagyhatta el az Operettszínházat.
 
2009-10-24                                                      Piros Csilla
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

barka0624@freemail.hu

(Mátyás Edit, 2012.08.03 01:09)

Mivel jómagam is láttam mind a kétnyelvű, mind külön-külön magyar-román nyelven az előadást, kedves Piros Csilla szeretném felhívni a figyelmét, hogy a bukaresti Operettszínház Fazakas Ernője nemcsak Bukarestben született és magyar iskolába járt, hanem ő maga MAGYAR NEMZETISÉGŰ! Velünk együtt azonos magyar vért hord ereiben. Tehát nem azért beszél magyarul, mert magyar iskolába járt, hanem azért, mert magyar. Inkább szívből dicsérném a tökéletes román nyelv tudását, annak ellenére, hogy magyar iskolába járt és nem ott tanulta meg a számára idegen nyelvet.
De környezete ezt nemcsak megkövetelte, hanem biztosította is számára. A szöveget Ő fordította át és ezért minden elismerésem.
Mátyás Edit
2012.08.03

Verona szerelmesei

(Júlia, 2010.01.02 20:23)

Engem teljesen lenyűgözött ez az előadás, úgy éreztem, mintha egy teljesen új előadást néznék. A beszámoló teljesen élethű. Úgy tudom, hogy február 4.-én is hasonló lesz a felállás, legalábbis volt róla szó. Aki bővebben tud róla valamit, az írhatna.

Kétnyelvű

(P.Csilla, 2009.12.31 00:02)

Nati,

Igen, valóban egyedi volt ez az előadás. Én is az utolsó pillanatban értesültem róla, de szerencsére még kaptam jegyet. Sztem nincs kizárva, hogy lesz még hasonló- nemrég a Bajadérban is egy orosz vendégművész játszotta Radjami szerepét (erről viszont én maradtam le). Bízzunk benne, hogy nnem ez volt az utolsó.

Üdv., Csilla

nati.pal@freemail.hu

(nati17, 2009.12.30 21:58)

Nagyon különleges lehetett, én lemaradtam róla. Nem tudjátok, hogy lesz-e még hasonló az Operettszínházban? Nagyon érdeklelne.

Nati

tetszik

(reni.toth, 2009.12.29 11:50)

Én is láttam a darabot és tényleg érdekes volt.A cikk is nagyob jó.

maja_83@freemail.hu

(maja, 2009.11.14 16:38)

Sziasztok!

Csodálatos volt a darab, szívesen megnéznék más hasonló koprodukciót is!