Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rudolf- Töretlen siker, látványos fejlődés

2009.03.28

Rudolf – Töretlen siker, látványos fejlődés

 

Kép

 Aki gyakran jár színházba, esetleg többször is megtekinti ugyanazt a darabot, óhatatlan, hogy belefusson egy-egy haloványabbra sikerült előadásba, de amit tegnap este láthatott az Operettszínház közönsége, az igazi színpadi varázslat volt.

Hihetetlenül lendületes és magával ragadó produkcióhoz volt szerencsém – pedig nem először láttam már a Rudolfot.
A címszereplő Dolhai Attila mindig meg tud lepni azzal, ahogy időről időre megújul egy –egy szerepben és túlszárnyalja önmagát. A tegnapi alakítása fergetegesre sikerült, magával rántott a darab, külvilágot feledtető kellemes bódulatba. Már a Hétköznapi hős című dal olyan erővel szólalt meg, hogy sejthető volt: nem mindennapi előadásnak nézünk elébe. Rudolf lenyűgözött. Dolhai Attila fejlődése ebben a szerepben (is) igazán látványos: minden bizonnyal jót tesz neki a pályáján egyre nagyon szerepet játszó operett, amely más műfaj lévén más, valamivel komolyabb énektechnikát kíván. Az operetténeklés terén szerzett tapasztalatait a musicalek terén is kamatoztatja: kiforrottabban énekel, ezáltal új színt visz a régóta játszott szerepeibe is. Prózája is változott, sokkal magabiztosabb és teljes mértékben hiteles.   

 Igazi meglepetést okozott a Pfeiffer szerepében feltűnő Szabó P. Szilveszter, akit első alkalommal csodálhattam a bábjátékos szerepében. Sokszor megnevettetett és vicces figurája néha mindenki mást feledtetve töltötte be a színpadot.  

 A Marie Larisch bőrébe bújó Peller Anna sem okozott csalódást, sőt. Temperamentumos, szenvedéllyel élő grófnőt alakított, aki anyaként óvja Máriát a mindent felemésztő szerelemtől, de akiben a lány segítő társra, szövetségesre lel, hiszen Marie kiváló kerítőnő. A Peller Anna-féle Larisch grófnő eltér a másik szereposztásos Janza Kata Marie-interpretációjától, de kiválóan, kellő humorral (itt-ott még a közönséggel is látványos szemkontaktust tartva), majd a megfelelő szituációban kellő drámaisággal oldotta meg a feladatot. Vastapsot váltott ki Homonnay Zsolttal, a tegnap esti Taafféval lejtett tangójuk, méltán. A miniszter szerepében megjelenő Homonnay kimért, hidegen udvarias, de kegyetlen Taaffe volt tegnap, nemcsak a már az imént említett tangóban, hanem a Vágó Bernadettel elénekelt duettjében is nagyot énekelt. Földes Tamás számomra meggyőzőbb ebben a szerepben, de tagadhatatlan, hogy Homonnaytól sem idegen ez a karakter.
Vágó Bernadett ezúttal is szép és kifinomult jelenség volt a színpadon, szemmel láthatóan hosszú ideje és egyre jobban magáénak érzi Vetsera Mária szerepét. Az első felvonás végén énekli a Szerelem kell című dalt, amely a mű egyik legmeghatóbb dala, nem véletlen, hogy néhány sor visszatér belőle a darab végén, a szerelmespár halálakor és a tapsrendnél is – a dal címe mintegy mottóként támasztja alá a történetet. 
Akinek nem érintette meg a szívét a Szerelem kell, az is könnyekig hatódhatott az Értem születtél című duettnél. A megfáradt, megvert és beteg Rudolf és az összezavarodott, riadt, de már anyai örömök elé néző Mária utolsó szerelmes találkozása ez a pillanat, ahonnan útjuk a Negyedik Dimenzió báljába vezet, majd két lövés által örökre megszűnnek dobogni a szerelmes szívek.
A darab többi főbb szereplője, Jantyik Csaba, mint Ferenc József, Nádasi Veronika, mint Stefánia, és a táncosok is kitettek magukért.
Öröm látni, amikor a színészek ilyen lendülettel és tűzzel, adni akarással játszanak már régóta a repertoáron lévő darabot, és még nagyobb öröm felfedezni azt, hogy képesek megújulni, fejlődni. Az viszont sajnálatos, hogy a közönségnek csak ilyen kevés jut ezekből a régi kedvencekből, mint amilyen a Rudolf.
A tényt, hogy a darab megunhatatlan, bizonyította a teltház, a darab közben több alkalommal felzúgó vastaps, és az egyik legnagyobb elismerés, a színészeket állva ünneplő közönség.
 
2009.03.28                                                        L.Orsolya
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.