Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tavaszébredés- avagy a vágyak ébredése

2009.05.01
Tavaszébredés- avagy a vágyak ébredése
 
 
     Az Operettszínház egy darab erejéig átköltözött a Nyugati teátrumba, amely azelőtt a Ruttkai Éva nevet viselte, de a teátrum nemcsak nevében újult meg, hanem arculatában is. Friss, fiatalos darabokat vettek fel a repertoárjukba, köztük az Operettszínház-, s azon belül is a Somogyi Szilárd által rendezett Tavaszébredést.
     A drámát Frank Wedekind írta és számos elismerést kapott az Egyesült Államokban a színpadra vitt musical változata. ( Tony-díj)
     A Tavaszébredés egy nagyon találó cím, hiszen ahogy a fák rügyeznek ki tavasszal, úgy nyílnak ki a fiatalok is a műben, a közönség szeme láttára válnak felnőtté, s nem éppen a úgy, ahogy egészséges módon elvárható lenne.
     Gyorsan zajlanak az események, pillanatok alatt komoly családi dráma szemtanúi lehetnek a nézők. Néhol már gyomorba vágó, szívet marcangoló, puritán őszinteséggel jelennek meg a színpadon a tizenévesek problémái.
     Arra is utal a darab, hogy elindult egy folyamat, amelyik még most, a XXI. században is tart, hogy a gyerekek túl korán lépnek be a felnőttkorba, túl korán jutnak tapasztalathoz. Rohan a világ, a szülők többsége nem ér rá megismerni saját gyermekét, nincs ideje elmélyíteni a kapcsolatukat, és elmondani, hogy mi a jó és a rossz- bár ez így nem igaz, mert elmondja, csak a kettő közti különbséget nem.
     Wendla egy átlagos kamaszlány, aki most fedezi fel önmagát és rejtett vágyait. Próbálkozik az anyjánál, de tiszta, érthető válaszokat nem kap, csak valamiféle hebegés-habogás a felelet a kérdéseire, amitől nem lesz okosabb, s később pont ez vezet a halálához-, s még ha oly hihetetlen is, de ez a drasztikus vég kihagyhatatlan, mert ez egy olyan momentum, ami talán gondolkodásra készteti az embert: valami itt nincs rendben.
     Sok a szexuális utalás, vagy inkább mondhatni a nyílt szexualitás, amit a közönség konzervatív részének a viselkedéséből érzékelni is lehet, hiszen a második felvonást egyesek már kihagyják, pedig talán a darab tanulságos része még hátra van, s ők is levonhatnák a konzekvenciát, vagy felismerhetnék önmagukat.
     Több tinédzser-típust lehet felismerni: Moritz, a fiú, aki állandó stresszben él, akit annyira frusztrál az apai szigor, hogy emiatt nem tud teljesíteni, és amikor év végén megbuktatják, annyira véresen komolyan veszi, hogy végez önmagával.
     Melchior az eminens, vagány srác, a lányok többsége róla álmodozik, mindenben otthon van, felvilágosult, olyannyira, hogy Moritznak még tanulmányt is készít a szeretkezés művészetéről, amiért később bajba is kerül. Melchior hiába okos és művelt, a végzetét ő sem kerülheti el, javítóintézetbe kerül, ahol szembe kell néznie az aljassággal, és élete legmegalázóbb pillanatait kell elszenvednie, ráadásul meg kell küzdenie avval is, hogy még ha csak közvetve is, de ő is felelős Wendla haláláért.
     A többi fiú is meg kell harcolnia korosztályának problémáival, s van, akinek ez sikerül, s van, akinek kevésbé.
     A lányok világa is tele van sötét titkokkal, sőt van, akinek ki sem kell lépnie a szülői házból, ahhoz hogy egy életre szóló trauma érje, ilyen Martha, akit apja kénye-kedve szerint használ éjszakánként, sőt, brutálisan bántalmaz is, s teszi mindezt az anya beleegyezésével. Valószínűleg Mártából soha nem lesz egészséges felnőtt nő, vagy akár édesanya.
    Ott van még Ilse is, aki egy nap eltűnik az iskolából, s csak néha-néha kapnak hírt felőle. Egy művésztelepen él, ahol amolyan vándor-múzsa, festők, szobrászok merítenek ihletet belőle, egyben őt is kimerítve, kifeszítve lelkét is, mégis érdekes, hogy ő az, aki zavarodottságából felébredve egy ùj és jobb életet szeretne, felismerve Moritzban az értékeket-ám nem eléggé határozott hozzá, hogy ezt Moritzban is tudatosítsa.
    Persze a darab főleg a szélsőséges eseteket mutatja be, hiszen célja elgondolkodtatni, megdöbbenteni a közönséget, “ráébreszteni” arra, hogy mindenki figyeljen jobban oda a környezetére, hogy a strucc-politika és a tiltás nem feltétlenül a jó megoldás. Hogy a következmény néha akár végzetes is lehet, ahogy lett is Wendla és Moritz esetében, pedig egyikük sem követett el megbocsáthatatlan bűnt, csak nem volt, aki ezt elmondja nekik.
     A darab konstrukciója folyamatos, állandóan zajlik a cselekmény, visz magával, sejtetve és siettetve a baljós kimenetelt. A zene fiatalos, tele vitalitással, lázadással, az eredeti zenéhez képest itt az erősebb dallamok dominálnak, már-már rockosítva a művet.
     A szereplőket egy fiatal csapatból állították össze, de többen közülük már rendelkeznek színházi tapasztalattal, és csak fiatalos kinézetüknek és tehetségüknek köszönhetik ezt a szerepet: Kerényi Miklós Máté, aki már sokat bizonyított zenés darabokban, itt is az egyik legérdekesebb karaktert játssza, viszont váltótársa, Pirgel Dávid játéka gyengébb, nem használja ki eléggé a szerepe által nyújtott lehetőségeket, figurája lehetne sokkal árnyaltabb.
     Vágó Zsuzsi alakítja a vidám, cserfes lány szerepét, aki a felnőtté válást nagyon hamar megéli, nem éppen a legpozitívabban. Viczina Dalma is rátermett erre a karakterre, de néhol még érződik, hogy ez az első igazi szerepe, de énektudása arra enged következtetni, hogy csak időre és tapasztalatra van szüksége, és színészi játéka is kifinomul majd.
     A főszereplő fiút Kossuth Gergő meglepően meggyőzően alakítja, meghazudtolva korát, de a másik szereposztásban lévő Angler Balázs játéka sem marad el tőle.
     A felnőtteket kisebb külső elváltoztatások után mindegyik szereposztásban Szabó P. Szilveszter és Bajcsay Mária alakítja.
Igaz, itt Szabó P. Szilveszternek kis rövid megjelenései vannak, de érdekes látni a darabon belüli kaméleoni tehetségét, mely nemcsak külsejében, hanem hanghordozásában és mimikájában is a sokszínűségét engedi láttatni.
     Bajcsay Mária a tanárnő, a megértő-, a megkeseredett- és konzervatív, az álszent anya szerepében is ugyanúgy megállja a helyét, teljes átéléssel adja át magát.
     A díszlet egyszerű, olyannyira, hogy csak pár színes átlátszó plasztikdobozból áll, melyből mindig a megfelelő formát rakják ki a színészek maguk. Az évszakok változását a falra kivetített fénytechnikával oldották meg.
     Kis létszámú zenekart alkalmaztak, de pont megfelelőt a színpad és a nézőtér méretéhez képest.
     A közönség vegyes, de a fiatalok vannak többségben, pedig ez a darab minden korosztálynak érdekes, tanulságos lehet, még ha vannak is pillanatok, amikor embert próbáló jeleneteknek lehet tanúi a publikum, de pont ettől életszagú az egész...
 
 
2009.05.01                                                                       P.Csilla
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.