Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A víg özvegy hazatérése

2010.02.01

 

Kép

A víg özvegy hazatérése
„Hallgat ajkam, hív e dallam…”

 

Az Operettszínház egy újabb nagyoperett felfrissítését vállalta  Lehár Ferenc A víg özvegy c. zenés darabjával, amelyet Béres Attila rendezett új köntösbe.

Előtte már Szinetár Miklós rendezésében is hódított, akkor Japánt is megjárta, annyira sikeres volt. Ezt a rendezést elég nehéz volt fölülmúlni és nem is tudom megmondani, hogy sikerült-e, mert abban a felállásban nem volt szerencsém látni.
A történet két helyszínen zajlik. Az első felvonás Pontevedro párizsi nagykövetség mulatságát mutatja be, ahol arra próbálnak megoldást találni, hogy hogyan mentsék meg az országot a gazdasági összeomlástól. Zéta Mirkó nagykövetnek egy fantasztikus ötlete támad, meghívja Glavari Hannát is erre a fényűző rendezvényre, a külföldre szakadt özvegyet, akinek mesés vagyona segítséget jelentene. Kalocsai Zsuzsa primadonnaságához semmi kétség nem fér. Igazi ízig-vérig nő.
Haumann Péter alakítása mit sem kopott az évek alatt, fantasztikusat nyújt mind a prózai részekben, mint a dallamokkal átszőtt jelenetekben. Feleségét, Valencienne-ét Lukács Anita formálja meg. Hangja teljes mértékben versenybe szállhat bármely operaénekesnőével. Ráadásul szeretője nem más, mint de Rosillon francia kabinetfőnök, aki a való életben is a férje, Vadász Zsolt.
Báró Zéta ötlete az, hogy a fiatal és sármos követségi titkár, gróf Danilovics Daniló csábítsa el Hannát, ezzel biztosítva az ország jólétét. A gond csak az, hogy ők valamikor már szerelmesek voltak egymásba. Tisztázatlanul zárult le a kapcsolatuk a múltban, ezért a haragot még mindig magukban hordozzák. Hanna büszke. Daniló makacs. Mi lehet ebből?
Erre ad választ a második és harmadik felvonás, ahol az est további része folytatódik: Hanna luxushajóján.
Mindeközben két ifjú diplomata, Sebastian Cascade és a Raoul Saint Brioche is meg szeretné kaparintani magának Hannát és természetesen mindent, ami vele jár. Kerényi Miklós Máté és Szabó Dávid nem fogja vissza magát, nemcsak szövegük vicces, hanem a két szubrettel, Sylviane-nel és Olgával is több akrobatikai elemeket sem nélkülöző, szórakoztató táncjelenete van Peller Anna és Bódi Barbara társaságában. És persze az sem mellékes, hogy a két hölgy két pontevedrói diplomata felesége, csak éppen nem az övék.
Rosillont is arra kényszeríti Valencienne, hogy udvaroljon az özvegynek, hogy ne derüljön ki a viszonyuk. Tehát Danilónak három férfival kell megküzdenie, de legfőképpen önmagával.
Természetesen a sok bonyodalom és félreértések sokasága után az egykori szerelmesek fellángolása nem halványul, hanem felerősödik és az érzelem győzedelmeskedik.
Nemcsak a főszereplőknek van jelentősége a darabban. Említésre méltó Szabó P. Szilveszter játéka is, akinek most kivételesen majdhogynem csak prózai szerepe volt. Nyegus nagykövetségi mindenes, aki pillanatok alatt azzá válik, akire éppen szükség van.
Oszvald Marika Hanna édesanyjaként érkezik a színdarabba és most sem okoz csalódást, azt nyújtja, amit várunk, példátlan vitalitással tölti be a színteret.
A koreográfia a második felvonásban erősödik, a balettkar rögtön egy ütős belépővel kezd, a matróztánccal, melyet artista elemekkel kombinálnak. Ritka szép látványt nyújtott a két szólótáncos, akik egy légies balettbetéttel tették különlegessé Lehár művét. A tánckar, mint a Maxim művészei és akik most Hanna fellépői, egy pikáns kánkánnal aratnak sikert, Valencienne-nel a középpontban, aki ezzel feltárta orfeumi múltját férjének és a díszes társaságnak. Tündökölt a grizettek között.
A díszlet és jelmez röviden: passzol a színdarab atmoszférájához.
Nemcsak az operett hangulata, hanem a történet is vígan zárul, így a közönség is vidám kedélyállapotban távozhat.
 
 
 
 
2010-01-31                                                       Piros Csilla
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.