Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Menyasszonytánc- A torockói ara története

2009.10.20

Menyasszonytánc- A torockói ara története

 

      Indig Ottó, a brassói író drámája igencsak érdekfeszítő, már csak témáját tekintve is, hiszen olyan kényes kérdéseket boncolgat, amely még most, 2009-ben is problémát jelentenek, sőt, talán most még kiélezettebb a helyzet, mint az 1930-as években, ugyanis abba a korba repít vissza minket az Operettszínház sikerdarabja, a Menyasszonytánc.

A zsidóság, románság és magyarság együttélését és egymással való viszonyát mutatja be egy erdélyi faluban.

Műfajilag is különleges darabbal állunk szemben, ugyanis ez az első klezmer-operett, ezt a koreográfiában és a zenében is érzékelhetjük, igazi csemege a zenés színház világában.

A történet egyszerű, olyan, akár egy népmese, a kezdő és a befejező motívumról kapta a címét is, hiszen menyasszonytánccal kezdődik és azzal is záródik, közbeékelődik szegény Patkós Rózsi megindító története.

Egy egyszerű cselédlány, akit egy módos gazda fia, Bárány András akar feleségül venni, apja akarata ellenére, de ekkor kiderül, hogy nincsenek hivatalos papírjai. A jegyző utánajár és megtudja, hogy Rózsi egy „lelenc”, igazi apja pedig nem más volt, mint Blum Salamon, malomtulajdonos.

Rózsi szomorúsága határtalan, hiszen nem elég, hogy örökbefogadták, de ráadásul zsidó is, ez neki lesújtó, mert eddig hithű katolikusként élt és imádkozott. Utolsó menedékként- miután „elcsapják” munkájából- Andrishoz rohan, de óriási csalódás várja, mert a fiú a felelősség elől és apjával való szembeszállás helyett a katonaságot választja, cserbenhagyva őt.

A lánynak nemcsak a saját lelki harcát kell megvívnia, hanem olyan rosszindulatú emberekkel is csatába kell szállnia, akik álszenten a vallás nevében támadják őt.

Egyedüli támasza a zsidó kocsmáros, Herskovits bácsi, aki példát mutat becsületből és itt jön rá Rózsi, hogy nem a zsidóknak kell megfeleljen, elég az is, ha elfogadja sorsát és ugyanaz a tisztességes ember marad, aki volt.

Bárány Andris hazaszökve a román hadseregből egy ugyanolyan bűbájos és naiv lányt talál, mint akit itt hagyott, aki hajlandó neki megbocsájtani, sőt, még ártatlanságát is képes lenne feláldozni azért, hogy szerelme ne kerüljön a katonai bíróság elé.

A színészi játék most is fantasztikus, ahogy ezt már az Operettszínháztól megszokhattuk. A női főszerepet ezen az estén Kékkovács Mara (Patkós Rózsi) játszhatta, tiszta hangja üdén csengett, a férfi főszerepet pedig György-Rózsa Sándor (Bárány Andris), aki lassan kezd méltó párja lenni kolleganőjének.

Nemcsak a főszereplők játéka említendő, ugyanis több fő karakter is van a műben, ilyen a Jonelt megformál Szabó P. Szilveszter, aki mellett a második szereposztásban játszó Imre Sebastian kifejezetten rossznak tűnhet. Ő annyira élethűen formálja meg ezt a kegyetlen egyéniséget, hogy a néző háta is borsódzni kezd, amikor belekezd szólójába, minden mozdulata, pillantása agresszivitását sugallja. Ez a szerep megtalálta őt és fordítva is igaz, ő is a szerepet.

A kocsmárost alakító Melis Gábor játéka is fontos, nemcsak a szerep megformálása miatt, hanem mert a történetben is kulcsszerepet játszik.

Mellékszerepben feltűnő Bódi Barbara (Janka) és Kerényi Miklós Máté (Dávid) párosa kétszer vastapsot váltott ki (Van úgy, hogy el kell menni és a Jiddise blues).

Nem lenne szép, ha a többi érdemes színészt játékát szóra sem méltatnám vagy kihagynám, ezért egy felsorolással fejet hajtok előttük: Dénes Judit, Lehoczky Zsuzsa, Kovács Zsuzsa, Molnár Piroska, Mednyánszky Ági, Papadimitriu Athina, Angler Balázs, Benkóczy Zoltán, Faragó András, Jatnyik Csaba és Marik Péter.

A színház balettkara olyan színvonalas táncot mutatott be, hogy önálló műsorszámként is megállná a helyét (Papír, papír és papír, Rózsi biblia dala, Jiddise blues), ami nem is meglepő a két tapasztalt és tehetséges koreográfusnak, Bodor Johannának és Rogács Lászlónak köszönhetően.

A zeneszerző Jávori Fegya, végig jelen van a színpadon, ugyanis saját zenekara szolgáltatja a zenét, a Budapest Klezmer Band, közel hozva a publikumhoz a zsidó népzenei elemeket, számos pörgős dallal.

Szórakoztató előadás, tele poénokkal, de a háttérben sokkal komolyabb problémákat és ma is létező előítéleteket elemez.(2009.10.18. 19h-i előadás)

Rendező: Béres Attila

Író: Böhm György, Kállai István

Dalszövegíró: Miklós Tibor

2009-10-20                                                    P.Csilla

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nekem is

(P.Csilla, 2010.01.05 01:26)

Kedves Klára

Akkor nem vagy egyedül. Az operettek közül nekem is ez a kedvencem. Nemcsak a vidám dalok miatt, hanem mert fantasztikus táncbetétek vannak benne. Az egyik legdinamikusabb és leglátványosabb koreográfia a "Rózsi megszégyenítése" jelenteben van, de a Jiddise Blues is nagyony elnyerte a tetszésem.
Remélem ezentúl is olvasni fogod az oldalunk.

Köszöntünk hát itt!

Csilla

"jiddise blues"

(G.Klára, 2009.12.27 22:08)

Sziasztok!

Ez az egyik kedvenc darabom. Már többször láttam, de mindig felfedezek benne valami újat. A zenéje is nagyon jó, közel áll hozzám ez a klezmer-muzsika és tánc. A karakterek pedig jól kidolgozottak, különösen Szabó P.Szilveszter Jonelja győz meg.Egyetértek a szerzővel is, a mellékszerepben feltűnő K.M.Máté és partnere- én főleg Szendy Szilvit favorizálom- az egyik legkitűnőbb páros a darabban.